Ábel Tamás (1991) „Generációjának legsikeresebb hazai üvegművésze.” (Forbes) Munkái a szabadság és az elfogadás szellemében készülnek. A lírai színek és a geometria határozza meg tükörrel és üveggel készült kisplasztikáit, fali képeit. Az egyetlen magyar, akinek műveit beválogatták a nemzetközi New Glass Now kiállításra, az amerikai Corning Museum of Glass-ba, ahol együtt szerepelt Erwin Wurm-mal és Monica Bonvicini-vel. Kiállított New Yorkban, Washington D.C.-ben és Pekingben.

Balázs Nikolett (1990) a hazai fiatal művészgeneráció egyik figyelemreméltó egyénisége. 2015-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán. Művészeti gyakorlatára az anyagokkal való kísérletezésen túl a szobor és festmény médiumának kísérletei, tematikájában az egyén és társadalom feszültségei és a feminizmus áll. Számos hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállításon vett részt, munkái több köz és magángyűjteményben megtalálhatóak. 2021-ben a Secondary Archive neki ítélte a fiatal magyar generáció nyertes pályázatát.

Bácsfai Gábor (1995) 2018-ban végzett a MOME fotográgia és média design szakán, egy fél évet a hongkongi City University of Hong Kong kreatív média szakán tanult. Művészeti eszköztára igen széles, a fotográfiától a filmkészítésen keresztül egészen a klasszikus képalkotási módokig.

Bp. Szabó György (1953) 1982-ben szerzett diplomát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem typo-grafikai szakán. 1983 óta folyamatosan aktív, az underground kultúra egyik fontos egyénisége. Egyéni és csoportos kiállításokon mutatja be a urbánus létre reflektáló munkáit. Eszközhasználatára jellemző a ready made-ek beemelésébe a művészeti folyamatba, talált tárgyak és használaton kívüli eszközök is gyakran feltűnnek műveiben. Munkásságának zenei részét az 1982-ben alapított, ipari zenét játszó Bp. Service zenekar jelenti. 1994-ben saját grafikai stúdiót alapított Bp. Studió néven. 1996-ban Los Angelesbe költözött, ahol Klasky Csupo animációs cégnél grafikusként helyezkedett el. 2004-ben a Crew Creative-nél, majd 2005-től a Cleopatra Recordsnál művészeti igazgatóként dolgozott. 2015-től rendszeresen állítja ki sorozatait, melyek a városi lét ritmikus pulzálásából inspirálódva a fogyasztás kiszelektált darabjaiból készülnek.

Csábi Ádám (1982) képzőművész letisztult geometrikus formavilágára a színekkel és fényhatásokkal való kísérletezés jellemző. A térbeliség és a tervezhetőség kérdései újra és újra alakot öltenek műveiben. A vizuális érzékelés határait és viszonyrendszereit vizsgálja fali és térbeli installációkon, festményeken és szobrokon. Tanulmányait Maurer Dóra és Radák Eszter osztályában folytatta. Rendszeresen állít ki egyéni és csoportos tárlatokon, itthon és külföldön egyaránt.

Csizek Tamás (1991) a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karának Szobrász tanszékén végzett, 2017-ben. A pécsi művészeti színtér fontos egyénisége, művei több hazai és külföldi kiállításon is megtekinthetőek. Munkái tematikája a poszthumán identitás, a mesterséges intelligencia, illetve a gép és ember kapcsolata köré fűződik. Nagyméretű szobrain és installációin túl kollázsokat készít. Anyaghasználatára a hajlított fémek, acéllapok és huzalokon kívül az organikus anyagok, mint a bőr használata is jellemző.

Dóczi Attila (1988) jelenleg a Nagyházi Contemporary képviselt művésze. Tanulmányait Bukta Imre osztályában végezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán 2010 és 2015 között. A festészettől folyamatosan eltávolodva, Dóczi munkásságát egyre inkább az installációk, a digitális formanyelv és a merész kísérletezés jellemzi. Számos csoportos és egyéni kiállításon vett részt, munkái több köztéri és művészeti projektben feltűnnek. A művész expresszív formanyelve a 90’es évek esztétikájával és a kortárs vizuális kultúra dualitásával foglalkozik. Technikái között a digitális grafikán keresztül az épített nagyméretű installációkon át a video és hanginstallációk is megtalálhatóak, új kísérletei az enteriőrközpontú művészeti munkák, valamint kriptoműtárgyak létrehozására irányulnak.

Dóra Ádám (1993) 2017-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Munkái az absztrakció és ábrázolás határán mozognak. Kiindulópontjuk a XI. századi technokrata világ és az ember természetbe vágyódásának folyamatos konfrontálódása. Tevékenysége a festészet kortárs művészetben elfoglalt helyének és szerepének kérdésköreire keres lehetséges válaszokat. Több hazai és nemzetközi díj mellett a Kepesita Collection és az Esterházy Art Award elődöntősei közé választották. Rendszeresen állít ki egyéni és csoportos kiállításokon, kiemelkedő sikert legutóbbi sorozata a ‘Chunky Steps’ hozta el számára.

ef. Zámbó István (1950) Autodidakta képzőművész, más műfajokban is kísérletező alkotó (szobrászat, grafika, zene, performance, film, multimédia). Magyarország egyik leghíresebb művészeti társaságának a Vajda Lajos Studiónak, és a hazai alternatív rock zene kultikus zenekarának, a Bizottság Együttesnek is alapítója. 1976 óta a Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja. Művei megtalálhatók magán és közgyűjteményekben, kül- és belföldön. / Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig gyűjtemény Aachen (Németország), Vasteros Konst Halle (Svédország), Nünberg Stadt Muzeúm Grafikai Gyűjtemény Szentendrei Ferenczi Múzeum, Székesfehérvár István Király Múzeum, Kaposvár Rippl-Rónai Múzeum.

Gabrielle Brown (1994) képzőművész és sokrétű alkotó, festményein és szobrain keresztül folyamatosan új utakat keresve meséli el történeteit. Kanada keleti partján született, már fiatalon elkezdett a vizuális művészetekkel foglalkozni, egyetemi tanulmányait 2012-ben fejezte be, ezt követően rendszeresen vett részt egyéni és csoportos kiállításokon. Brown munkái az emberi lélektan és társadalom közötti feszültségeket, a természet és politika valamint a vallás kapcsolatait, egymásra gyakorolt hatásait vizsgálja. Szürrealista, szókimondó munkáin a technikai eszközök szabad használatával világít rá az emberi lét szenvedéseinek és felemelő pillanatainak mibenlétére.

Győrffy László (1976) képzőművész. 2001-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd 2015-ben elvégezte a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskolájának képzését. Magyarországon kívül többek között Los Angelesben és Párizsban voltak önálló kiállításai, hazánkban a Várfok Galéria képviseli. 2003-ban elnyerte a STRABAG festészeti fődíját, 2005-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 2005-től publikál rendszeresen művészeti folyóiratokban. Írásait az Új Művészet, a Balkon, a Műértő, a dunszt.sk, az Artkartell és a prae.hu közölte. 2009-ben Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíjban részesült. 2019-ben elnyerte a Budapest Galéria művészcsere programjának Lisszabonba szóló ösztöndíját, 2020-ban művészeti íróként elnyerte az Új Művészet folyóirat által alapított P. Szabó Ernő-emlékdíjat. 2021-ben munkái szerepeltek drezdai OSTRALE Biennálén.

Imreh Sándor (1978) a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán tanult, majd ugyanitt végezte doktori tanulmányait is. A művész hosszú ideje kísérletezik azzal, hogy a graffiti, a street art és a művészeti galériák közötti átjárhatóságot úgy képezze le, hogy közben munkája megőrizze önazonosságát. Munkáiban előszeretettel jeleníti meg a városi folklór jellegzetességeit, a városi közterek sajátosságát. Finom ceruza rajzain ugyanúgy, mint geometrikus festményein vagy mozgóképes munkáin a vizuális kommunikáció és a befogadó kapcsolódása a művek koncepciójával fontos elemként van jelen művészetében.

Karácsonyi László (1976) 1998-2003 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult. Diplomáját lovagi páncélzatában védte meg, amely maga volt Karácsony diplomamunkája is. Művészete nem kizárólag a festészet médiumában valósul meg, objektjei és szobrai létrehozásához az anyagok szélesebb körét használja. Készen vett, talált gobelinek átfestésével is foglalkozik, mely technikát “invenció”-ként nevezett el. Művészetének alapvonása az abszurd humor és az ambivalencia alkalmazása. „A budapesti horror színtér oszlopos tagja”, a Horror-rokokó stílus atyja. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt itthon, Ausztriában, Németországban és Franciaországban. Munkái megtalálhatóak hazai és külföldi magángyűjteményekben, többek közt az Első Magyar Látványtár és az Irokéz gyűjteményében.

Kocz Gábor (1991) 2018-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Munkáiban a felületekre felvitt rétegek szövedékekké alakulva keltenek különböző asszociációkat a nézőben. Ezek a rétegek olykor teljesen egybeolvadnak, máskor pedig élesen, nagy kontraszttal és formailag is jól elkülönülnek egymástól. Személyes élményekből táplálkozva, bizonyos emlékképeket, hangulatokat redukál színes felületekké és formákká. Kompozícióiban hangsúlyosan jelen van a dinamika, a mozgalmasság. A lazúrok és a számos egymásra épülő réteg használatával munkái kétdimenziós mélységet indukálnak. Legfőképp organikus, amorf és biomorf formavilág jelenik meg felületein, sokszor utalva a természet és a növényvilág bizonyos elemeire. Eszközhasználatára a szabad kísérletezés jellemző, a grafikai megközelítés meghatározó Koncz művészetében.

Lázár Kristóf (1994) fiatal képzőművész, 2020-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán. Műveit nagyban inspirálja a digitális kultúra, a mesterséges intelligencia illetve a számítógépes képalkotás. Formabontó, expresszív kifejezőmódja sokszor humoros, groteszk elemekkel is rendelkezik. Külföldi ösztöndíját Münchenben töltötte, 2020-ban Gruber Béla díj nyertese.

Martin Henrik (1979) 2004-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, 2015-től a Szentendrei Régi Művésztelepen van a műterme, a festészet mellett a kőszobrászat jelenti legfontosabb médiumát. Művészetszervező tevékenységét kiállítások rendezése mellett 2017-től a Magyar Szobrásztársaság vezetőségi tagjaként is erősíti. Munkáival folyamatosan jelen van csoportos, és egyéni kiállításokon. Művészeti gyakorlatát a tradicionális létszemlélet alapjára helyezi, műveivel a „léten túli mozdulatlan középpontra” kíván rámutatni. A térbeliség és a színrelációk kérdéskörei egyaránt foglalkoztatják.

Nagy Kriszta Tereskova (1972) a 90-es évek óta aktív szereplője a kortárs művészeti szcénának. Első jelentős ismertséget a szókimondó sokszor trágár szövegeiről is ismert Tereskova zenekar énekeseként szerzett. Féktelen szabadságvágya és a skatulyákat konzisztensen elutasító magatartása különböző médiumokban alkotott munkáin is megfigyelhető. A zene mellett fotó munkái, filmjei, de legfőképp rajzai és festményei a legjelentősebbek. Az olaj-vászon technikán alapuló munkái az utóbbi években markáns expresszivitása mellett egy mélyen személyes finom kifejezésmód társult.

Nagy Marcell (1994) festészeti gyakorlatában a spiritualitás, a flow élmény megélése kiemelt szerepet játszik. 2015 és 2020 között tanult a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, több egyéni és csoportos kiállításon vett részt. Vásznain az absztrakció és figuralitás egyszerre érvényesül, témaválasztásai a keleti vallási toposzoktól egészen saját belső utazásaiig terjednek. Expresszív ecsetkezelése és színhasználata a gesztusfestészeti hagyományokból is merít. Munkái az ösztönösség és tervezettség határán egyensúlyoznak, szabadjára engedve a kép konnotációs rétegeit.

Németh Dávid (1990) művészeti világa a hagyományos táblakép festészet és kollázsok létrehozásán keresztül manifesztálódik. Németh nagyméretű olaj festményei segítségével reflektál korunk vég nélkül ömlő vizuális ingereire, az érzékek átalakulására. Tanulmányait 2019-ben fejezte be a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, ezzel párhuzamosan folyamatosan egyéni és csoportos kiállításokon vesz részt.

Pataki Luca (1999) 2017-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanul, külföldi ösztöndíja alatt Anne Neukamp osztályában drezdában folytatta tanulmányait. Pataki számos nemzetközi és itthoni kiállításon vett részt, és több ösztöndíjjal értékelték munkáit, mint a Ludwig Alapítvány ösztöndíja vagy a Barcsay díj. A fiatal művész figyelmének fókuszában a digitalizáció, az emberiség sorsának alakulása, és az egyén személyiségfejlődése áll. A festészet médiumának alapjait felhasználva egyre szélesebb technikai palettát alkalmaz munkái létrehozására.

Pál Bella (1991) fiatal képzőművész, képgrafika szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2019-ben. Művészetének markáns jellemzője a tárgyalkotás folyamata, az eszközökkel és anyagokkal való kísérletezés. Különleges eljárásai közé tartozik kristályok létrehozása a vászon felületén. Munkáiban visszatérő tematika a társadalmi trendek mibenléte és a művész szerep evolúciójánának alakulása, az emlékek és a közösség elvárásainak feszültsége. Több hazai kiállításon és projektben vett részt, jelenleg Budapesten él és dolgozik.

Sándor Eszter (1994) A Norwich University of the Arts egyetemen végzett animáció szakon 2019-ben. Tanulmányai befejezése után Londonban él és dolgozik a Red Knuckles stúdióban. Munkáit a hétköznapi események, az utcán látott komikus jelenségek inspirálják. Morbid és humoros karaktereinek mindennapi rutinját, intim pillanatait, harcait dolgozza fel, különös figyelmet fordítva az idealizált testkép totális felborítására. Grafikáit, gyorsan készülő kézi rajzai alapján hozza létre, később digitális illusztrációihoz vagy animációkhoz használja fel.

Stark Attila (1979) tervezőgrafikus, designer, a Magyar Iparművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait. Számtalan hazai és külföldi kreatív projektben vett részt, illusztrációi és festményei a városi szubkultúrák világát idézi, markáns vizuális univerzumában a street art ábrázolási módjai köszönnek vissza. Ösztönös szinte automaikus festésmódja belső impressziói hatására jönnek létre, szigorú értelmezési keretek meghatározása nélkül. Humoros sokszor groteszk figurái a művészet emelkedett elitizmusát dekonstruálják.

Töttös Kata (1981) 2005 -ben végzett Károlyi Zsigmond és Radák Eszter osztályában a Magyar Képzőművészeti egyetem festő szakán. Német Szilvi kurátor megfogalmazásában: A festő fókuszában a 21. század nyugati fogyasztói társadalma által kreált szupernő típus áll, határozott testtudattal és pornografikus képi retorikával. Modelljei a felszínes, extroveltált, testcentrikus világ reprezentánsai. Témaválasztásával Töttös ösztönösen reagál a tömegmédia aktuális tendenciájára, mely sosem látott intenzitással szuggerálja fogyasztói alanyaiba szuperhumánná válás receptúráját.” A művész 2001 óta aktív tagja a hazai kortárs művészeti színtérnek, számos egyéni és csoportos kiállításon vesz részt.

Üveges Mónika (1992) a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő karán végzett, 2019-ben. Már egyetemi tanulmányai alatt több egyéni és csoportos kiállításon részt vett, munkáit itthon és külföldön többek között New Yorkban is láthatta a nagyközönség. Több ösztöndíj és művészeti elismerés nyertese, mint az Eva Kahan ösztöndíj, az Amadeus ösztöndíj vagy a Domanovszky Endre díj. A SKURC group artist run space alapító tagja, és kiemelkedő művésze. Munkái relief jellegű, tárgyiasított képek, melyeket az ambíciózus kísérletezés és megújulás jellemez.

Veres Balázs (1982), szobrászként szerzett diplomát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán. Egyetemi évei alatt találkozott a betonnal, amely szobrászatának fő alapanyagává vált. Legtöbb alkotása betonból készül, de szívesen alkalmaz más anyagokat és különféle technológiákat művei megvalósításához. 2015-ben az I. Kisplasztikai Quadriennálén elnyerte a Magyar Képzőművészek és Iparművészek szövetsége I. díját, 2016 és 2019 között Derkovits Gyula ösztöndíjas. 2018-ban bekerül két munkája a Portugáliában megrendezett XX. Cerveira biennáléra, majd 2021-ben az V. London Art biennálén szerepel. Veres több hazai és külföldi kiállításon vett részt, alkotásai megtalálhatók több hazai magángyűjteményben.

Wahorn András (1953) híres festő, a 80-as évek underground művészeti szcénájának egyik meghatározó alakja. Autodidakta művész. A szentendrei Vajda Lajos Stúdió alapító tagja. A 80-as években festőként, grafikusként került reflektorfénybe. 1991-től Kanadában, majd az Egyesült Államokban tevékenykedett. Sokoldalú művész, szinte minden műfajban dolgozik. Zenei, filmes, képzőművészeti munkái szorosan kiegészítik egymást. 1969 óta szerepel kiállításokon. Számos hazai és külföldi kiállítóhelyen mutatkozott be. Munkája elismeréseképpen Munkácsy-díjban részesült 1993-ban. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, több hazai és külföldi köz- és magánygyűjteményben.